Kassai Lajos – íjkészítő mester – a modernkori lovasíjászat megteremtője
1960. szeptember 16-án született Kaposváron. A nyolcvanas évek közepétől íjkészítőként tevékenykedett, saját készítésű íjaival eredményes versenyző volt a terepíjász szakágban. Cs. Sebestyén Károly és Dr. Fábián Gyula munkássága alapján modern anyagok és technológiák felhasználásával rekonstruálta a honfoglalás kori magyar íjat, és elkezdte sorozatgyártását (elsőként a világon). Alapmottója: „Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.”
A nyolcvanas évek végén kidolgozta a lovasíjászat versenyszabály-rendszerét, és a kilencvenes évek elejétől elkezdte az új sportágat terjeszteni Magyarországon, majd Európában, az USA-ban és Kanadában. Jelenleg a világ 16 országában tanít.
1992-től kezdve bejárta a világot bemutatóival, és számos külföldi edzőtábort tartott eredményesen. A nemzetközi edzőtáborok mellett alapító mestereként hitelesíti az Original Kassai System lovasíjász pályákat szerte a világon.
1994-ben Kaposmérőben megrendezte az első hivatalos lovasíjász versenyt Magyarországon, 2008-ban pedig az első Lovasíjász Világbajnokság és Nemzetközi Bírók Világtalálkozója rendezvényt.
2001-ben megjelent Lovasíjászat című könyve, amelynek kiadták az angol, német és az orosz fordítását is. Jelenleg a Lovasíjászat című könyv a hatodik kiadását éri meg Magyarországon.
A lovasíjászat létrehozásáért és a világban való terjesztéséért 2003. augusztus 20-án Mádl Ferenc köztársasági elnöktől a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át.
2016. március 15-én Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, március 15. alkalmából a Magyar Érdemrend középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozott Kassai Lajos részére, az ősmagyar hagyományok felelevenítését és átörökítését a hazai lovasíjász sport megteremtésével és népszerűsítésével szolgáló, értékteremtő munkája elismeréseként.
2003 óta Kassai Lajos számos rangos hazai és nemzetközi kitüntetést vehetett át, melyek nem csak személyét, de az általa létrehozott iskolát is méltatták. A Kassai-féle lovasíjász módszer 2013-ban például elnyerte a Hungarikum címet is. (A részletes lista a „Kassai Lajos” Wikipédia oldalon megtalálható.
Minden versenyt megnyert 1994 és 2019 között, és öt Guinness világrekordot sikerült felállítania. Ő az egyetlen ember a világon, aki képes volt váltott lovakon megállás nélkül 24 órán keresztül lovasíjászni.
2018-ban, a Kassai Lovasíjász Iskola fennállásának 30-adik évében megjelent Levelek című könyve, Vezetőihez, tanítványaihoz írt leveleiből megismerhetjük gondolatait, melyek a teremtett világ természetes rendjéről, egy szerves közösség létrehozásáról és egy magyar harcművészet folyamatos kibontakozásáról szólnak.
Tagja a Megszállottak Klubjának.
2020-ban Kassai Lajos megalapítja a World Federation of Equestrian Archery szervezetet, melynek célja egyesíteni a lovasíjászokat egy hiteles, szakmai alapokon nyugvó, nemzetközi rendszer szárnyai alatt, hogy a sportág bekerülhessen az Olimpiai sportágak közé. A szervezet központja Svájcban, az Olimpiai sportágak központjában, Lausanne városában található.
Így írja le ars poeticáját:
„Alapvetően két embertípus van, a kérdés embere és a felelet embere. A kérdés embere az állandóan kutató, tapasztalni, megismerni akaró ember. A felelet embere pedig azt mondja, vallása már mindenre megadta a választ, és visszavonul a hitének megfelelő rítusokba. Az én életem mintha mindkettőt tartalmazná. Én mindent ki akartam próbálni, és azt mondtam, csak az ostobák akarnak a mások kárán tanulni, és nincs fontosabb az egyéni tapasztalásnál. A tudás az egyedüli kincsünk, amit nem vehetnek el tőlünk, és egyben a legarisztokratikusabb dolog is a világon.
Most, hogy elértem életem delét, egy napfényes tisztásra jutottam, magam mögött hagyva a kérdések és a vágyak kínzó dzsungelét. Sokkal több az elfogadás, mint a változtatni akarás bennem. A lovasíjászat, ami egykor táltos lovon repített térben és időben, ma már egyre inkább egy rítus számomra, keretet adva hétköznapjaimnak, életemnek. Egyszerre jelenti számomra a tudományt, a művészetet és a vallást. Megpróbáltam a józanészre támaszkodva a lehető legtöbbet megtudni erről a tevékenységről, majd képességeimhez mérten művészien bemutatni, és mire eljutottam idáig, azt vettem észre, hogy hitemmé vált.”
